A törvény értelmezése

Nálam okosabb és kevésbé jámbor emberek vették maguknak a fáradságot és Bölcs Kormányunk illetékes intézményét, az NMHH-t megkeresték és kikérdezték a médiatörvénnyel kapcsolatban. Az NMHH értelmezése szerint a szigorú megszorítás nem vonatkozik blogokra. Szóval még az is elképzelhető, hogy a Biblia szorgalmas böngészése közben szakítok időt és keresztényi jótanácsokat osztogatok nektek, meg buzdítalak majd így-úgy, hogy szeressétek a Bölcs Vezérünket :-) Hiába, hiányzik az írogatás, már attól is egészen fellelkesültem, amíg a képeket válogattam ehhez a bejegyzéshez :-)

Ha valaki nem ismerné fel, a fenti kép eredetije alant.

Vége?

Hát ez az idő is eljött. Annak, hogy valaki blogot vezet, az az oka, hogy véleménye van a világról, az eseményekről és ezt szeretné megosztani a barátaival és más ismeretlenekkel. Mostanában rá kellett, hogy ébredjek, nincsen már saját véleményem, pláne ellenvéleményem; amit gondolok, annak minden betűje rímel Bölcs Vezérünk egy-egy kinyilatkoztatására. Ráébresztett arra, hogy ha mögé állok, akkor a jó úton fogok haladni. Emellett tudatosította bennem, hogy boldogságot és célt az életemben - pont úgy, ahogy neki - egyedül a Kereszténység szívbéli elfogadása adhatja. Ezentúl sokat fogok járni templomba és imakörökbe, a gyermekeimet a legkeresztényebb szellemben fogom nevelni és mindenben hallgatni fogok az Ő és Jézus szavára. Időm sem lenne már a blog írására, hiszen a szabad időmben a Bibliát forgatom szorgalommal. Kedves Vezérünk! Boldog vagyok, hogy megmutattad nekünk az Utat!

Most, hogy az előző életem szemetét kihajigálom, hogy végre keresztényies életet élhessek, az egyik letörlésre ítélt mappában találtam ezt a képet, amit még búcsúzóul megosztok veletek, mutatván, hogy micsoda feslett életet hagyok magam mögött és micsoda tisztátalan dolgok tudtak foglalkoztatni:



Térjetek meg Ti is Vezérünkhöz és az Úrhoz!

200. Cin búcsúzik (egyelőre)

Talán már régóta nem pontosan számolom, hogy hanyadik mackósajtos címkét írom tele az életem eseményeivel. Két hét híján két éve kezdtem az életem, a gondolataim és a vágyaim lejegyzését, és kalkulációim szerint ez a kétszázadik. Talán el is hányódott néhány, nem tudom, mert utoljára Célèste rendezgette össze, olvasta el és hívta fel a figyelmem a hiányosságokra és gubancokra. Ez alatt az idő alatt tényleg zajlott az élet. Barátokra leltem, jól éreztem magam, és ki tudja, Cumi vagy Sikítka tengernyi kis aprósága között egy-egy pici Remete is szaladgál :-) Az itteni életben, amit így megszerettem, amikor csak akarom, a barátaimmal játszuk kisebb-nagyobb hecceinket, de ha úgy hozza kedvem, itthon maradok, a kertben szívom magamba a Chloé által frissen ültetett rozmaring illatát, nézem, ahogy a nagy pocakjával hűsöl a kerti diófa alatt, vagy hogy Ludwig és Vorosilov a reggeli angolos bélszín elfogyasztása után a fűben hanyattfekve élvezik Füttyös egyre népesedő családjának a koncertjét. Jártam többször nyaralni, éltem a Paradicsomban és még az Operába is eljutottam néhányszor. Ezeket a dolgokat nem sok egér mondhatja el magáról. Szóval lehet, hogy nem kaptam meg az élettől amit nagyon szerettem volna, de azért igazán nem lehet panasz erre a két évre :-)

Egyelőre nem tervezem kalandjaim krónikájának folytatását többek között azért, mert lassan nem is lesz hova jegyzetelnem. De ígérem, ha találok rá módot és érdekes dolgok történnek még velem, akkor feltétlenül jelentkezem :-) Még valami: Ampère és Diszkópatkány közösen beüzemelték François masináját és az eddigi összegyűjtött jegyzeteimet lemásolták. Ha valakit érdekel és szeretné egyben elolvasni, hát tudjátok, Françoisnál megtaláltok a nappaliban, csak kopogjatok a könyvesszekrény mögötti kis egérlyuk mellett a falon...